Minden kezdet nehéz

Végre sikerült rászánnom magam az első néhány e-mail elküldésére. Ez nálam nagy szó, hiszen úgy álltam hozzá, mintha a fogamat húznák. Egészen addig könnyűnek tűnt ez az egész, amíg nem kell klaviatúrát ragadni és összehozni valami figyelemfelkeltő üzenetet. Sehogy sem jöttek a szavak, így félnapnyi szenvedés után nemes egyszerűséggel lekopiztam Tina első üzenetét.

Ezután jött az izgalmasabb része a dolognak, az adatlapok böngészése. Már az elején elhatároztam, hogy nyitott leszek, hiszen néhány adatból nem lehet ítélkezni.

El is küldtem az üzenetet néhány szimpatikus srácnak. Sajnos nem voltak túl sokan…

Másnap reggel csüggedten néztem az e-maileket, nem érkezett válasz. Napközben már gondolatban keresztet vetettem a projektre, azonban az este meghozta az első választ. Egy nagyon kellemes e-mailezés alakult ki az első válaszadóval, miközben felkérést kaptam chates beszélgetésre is egy másik irántam érdeklődő felhasználótól. Most az utóbbiról számolok be.

A chatpartner első körben figyelmeztetett a köztünk lévő korkülönbségre, ami mindössze hat év volt. Számomra ez nem egetverően nagy szám, feltéve, ha én vagyok a fiatalabb.

Bizakodón álltam a beszélgetéshez, mondván ebből még bármi kisülhet. Aztán kiderült, hogy nem csak 6 év korkülönbség, hanem fél országnyi távolság is van köztünk. Nem is beszélve a nyelvi nehézségekről… A beszélgetés előrehaladtával egyre inkább kikívánkozott belőlem a „jól ragzod a magyartot” beszólás, de visszafogtam magam, elvégre nincs nyelvész diplomám, és informálódni  mentem az oldalra, nem pedig alázni.

A beszélgetés a szokásos sablonokkal indult, ki mit szeret csinálni, milyen zenét hallgat stb. stb..

Sajnos nem sikerült túljutni ezen a ponton, mivel néhány mondat után kiderült, hogy szög egyenest ellentétes az ízlésünk. Emellett nem elhanyagolható az a tényező, hogy kellemes beszélgetés alakult ki a korábban említett sráccal.

A chates beszélgetés szép lassan abbamaradt, nem volt kedvem tovább kérdezgetni, és amilyen hirtelen jött, olyan hamar klikkelt ki a srác, köszönés nélkül. Azért igazán elköszönhetett volna, mielőtt bezár… Erre mondom, hogy nesze neked hat év korkülönbség. 😛

Bella




Tovább a blogra »