Mindenki azt akarja?
2010 december 16. | Szerző: Tina és Bella |
A korábbi bejegyzésemben említett srác valahogy kikopott az életemből. Az elmúlt időszakban kevés idő jutott a keresgélésre, így komolyabb kapcsolatról nem tudok beszámolni, azonban akadt néhány említésre méltó chatelés. Három egymástól nagyon különböző emberrel folytattam beszélgetést, melyek során bár hatalmasakat nevettem, de megrendült a keresgélésbe vetett hitem. Íme, a történetek:
1. A beszélgetés a szokásos hol laksz, mivel foglalkozol kérdésekkel indult, azonban nem várt válaszok érkeztek. Az illető ugyanis bevallotta, hogy nem dolgozik, mindennapjait semmittevéssel tölti ki, és harminc felé közeledve mindezt büszkén vállalta. Naiv voltam és feltételeztem, hogy esetleg tanul, elvégre nem ritka manapság, hogy az egyetemeken hasonló korú hallgatókkal találkozhatunk. De tévedtem, chatpartneremet egyáltalán nem érdekelte a felnőttoktatás.
Miután túltettem magam a kezdeti megdöbbenésemen, rólam kezdtünk beszélgetni, vagyis arról, hogy milyen pasik jönnek be nekem. „Csak nem a tanultak?” Ezen a ponton már teljesen belopta magát a szívembe. Szívesen kifejtettem volna a véleményemet, miszerint mindegy, hogy tanult vagy sem, csak legyen értelmes és töltse hasznosan az idejét, akár munkával, akár tanulással. Azonban sejtettem, hogy ez véget vetne a beszélgetésnek, úgyhogy terelő választ adtam.
A későbbiekben az után érdeklődött, hogy mennyire vagyok bevállalós, milyen kapcsolataim voltak eddig, de még mielőtt válaszolhattam volna, már jött is a következő kérdés: „Mien pasi vagyok?” (- nem elgépelés később j-vel is szerepelt). Kértem, hogy meséljen még magáról, mire ő, hogy kérdezgessem. Így kötöttünk ki a mit akarsz elérni az életben témakörnél, melyben kifejtette, hogy családot szeretne, három gyerkőccel. Arra már nem volt lehetőségem, hogy minderről bővebben kifaggassam, mivel mennie kellett.
2. A második chatpartneremről hamar kiderült, hogy tanult ember. Több egyetemi szakon hallgató, és szabadidejét is intellektuális tevékenységekkel tölti. Mikor felsorolta a heti programját csodálkoztam, hogy fér bele ennyi minden a hétköznapokba. Rengeteg érdekes és felelősségteljes elfoglaltsága van, sokáig mesélt róluk. Szinte már kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy az én napjaim az övéihez képest eseménytelenül telnek.
A beszélgetésből kiderült, hogy komoly kapcsolatot keres, de eddig nem járt sikerrel. Egyre ígéretesebbnek tűnt a dolog, amikor a beszélgetés kezdett ellaposodni. Hiába hoztam fel újabbnál újabb témákat egyiknél sem sikerült hosszabban elidőzni. Mivel a beszélgetés egyre kellemetlenebbé vált számomra, elköszöntem és kiléptem. Másnap még megpróbálkoztunk a chateléssel, ám ez alkalommal sem sikerült egyről a kettőre jutni.
3. Harmadik történetem ígérkezik a legszínesebbnek. Be kell vallanom ilyen még sosem történt velem, úgyhogy viszonylag sokáig gondolkoztam rajta, hogy belemenjek-e a beszélgetésbe. A történet a következő:
Kaptam egy e-mailt, melynek már a címéből kiderült, hogy írója csupán szexet akar, és ezért még fizetne is. Először felháborodtam, aztán kíváncsi lettem, hogy vajon mi vezethet egy fiatal férfit odáig, hogy internetes oldalakon akarjon szexuális szolgáltatásokért fizetni. Elkezdtem chatelni a pasassal. Korrekt volt, megkérdezte, hogy rendesen elolvastam-e az e-mailt és az adatait. Elmondta, hogy komolyan gondolta, amit leírt. Eleinte elbeszéltünk egymás mellett, mivel engem kizárólag az érdekelt, hogy eddig mennyire volt sikeres az üzleti ajánlata, gyakran küldözget-e hasonló e-maileket, és miért pont az interneten keresztül intézi ezeket a dolgokat. Ő pedig arra volt kíváncsi, hogy hol lakok, mivel foglalkozok, és benne lennék-e egy ilyen dologban. Eleinte próbáltam kitérni a válasz elől, aztán jobbnak láttam közölni a tényállást, miszerint sosem mennék bele ilyen kapcsolatba, és csupán a kíváncsiságom miatt beszélgetünk. Nagy meglepetésemre ezzel nem ért véget a chatelés, hanem válaszolt a kérdéseimre. Kiderült, hogy a nagy őt keresi, de addig sem szeretne cölibátusban élni, és az internetes keresgélés még csak kísérleti fázisban van. Zárásul megköszönte a beszélgetést és elköszöntünk egymástól.
Az ember az internetet böngészve belefuthat a fent említettekhez hasonló fura figurákba. Sajnos, a három pasas közül egyik sem jött be, azonban annyit elmondhatok róluk, hogy bár különböző stílusban teszik, de mindannyian keresik a Nagy Őt.
Bella
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jól írsz, tetszik
Érdekes ez a bejegyzésed, mindhárom történetből bőségesen lehet tanulni.
Az első beszélgetésed nem lehetett túl bizalomgerjesztő. A beszélgetés eleje a szokásos, sablonos kérdésekkel indult. Amivel még annyira nem is lenne probléma, viszont minden embernek valamilyen szinten igényesnek kell lennie önmagára és jó ha nem ragad le az átlagos kérdéseknél, ha nem egy jól bevált mintát követ, hanem a saját egyéniségét bontakoztatja ki és ennek szellemében nyilvánul meg, akár egy kérdés kapcsán is. Persze most azt kérdezhetnéd, hogy mi van akkor ha nincs saját egyénisége. Ez is sok embernél előfordul. Az már rég rossz, ha valaki büszke arra, hogy számára a semmittevés határozza meg minden egyes napját, mert így nem túl sok mindenből állhat az élete, ami egy nő számára nem lehet vonzó. Ezzel az emberi hozzáállással meg nem lehet mit kezdeni, mert nem is lehet ezáltal felkelteni az ember érdeklődését. Ha a negatív tulajdonságára büszke, akkor a pozitívumok milyen szerepet játszanak az életében, milyen helyet foglalnak el? Ha nincsenek jövőbeni céljai, nem törekszik a fejlődésre, akkor nem lehet benne semmi olyan konkrét dolgot meglátni, ami még érdekes is lehet. Így nem tud vonzani, nem tud olyan érzelmeket kiváltani. A kérdéseit illetően is felmerült bennem pár gondolat. Nem mindegy, hogy mit és hogyan kérdezünk, mert mindennek meg van a maga ideje. Hiányzott a figyelmesség, mert nem mindegy, hogy mit kérdezünk.
Könnyen meg lehet bántani az embert. Mennyire vagy bevállalós? Ez egy rosszul feltett kérdés és nem az első beszélgetéshez való. Az is érdekes, hogy a beszélgetés elején nem voltak nagyra törekvő céjai, de a végéhez a közeledvén, már családról, gyerekekről beszélt. Ez kizárja egymást. Büszke arra, hogy nem dolgozik, de közben családot szeretne, három gyerekkel? Ezért szoktam azt mondani, hogy nem mindegy, hogy mit mondunk ki, és hogy mennyire figyelünk oda a gondolatainkra.
Ez egy felelőtlen kijelentés volt, ami valószínűsíthető, hogy nem csak a gondolkodását jellemzi, hanem a saját életét is.
A második beszélgetőpartnered egy értelmes embernek tűnhetett, aki sok minden után érdeklődik és erről szeret bőven mesélni, amit még érdekesnek is találtál.
Viszont nála is hiányzott a figyelmességre való törekvés, és emellett nem tudtatok több mindenről beszélgetni. Ez pedig kellemetlen volt számodra, mert így nem tudtad több oldaláról is megismerni. Így nem lett ennek folytatása.
A harmadik beszélgetőpartnerről pedig elég nehéz elképzelni, hogy ő is keresi a nagy Őt. Mert ez elég rossz kezdésnek tűnik. Amíg nem talál egy hozzá való embert, addig alkalmi szexpartnert keres? Milyen ember lehet így a hozzá való? Ha maga sem képes igényes lenni önmagára, az életére, és ha nem képes tisztelni a másik embert, akkor mit vár el az élettől? Ha csak ennyire becsüli a nőket, akkor ő rá miként fognak tekinteni? Ez eléggé komolytalan, és ezért szoktam azt mondani, hogy mindenhez fel kell nőni az életben.