Ezen az oldalon, akárhányszor bejelentkezek, mindig megtalál
egy-két srác. Na nem mintha ez baj lenne, csak hát nem mindig olyan, aki
érdekel. Az elmúlt pár napban volt szerencsém egy hétvégi meghívásra, kár, hogy
a srác dugatronra gondolt, inkább a testemet szerette volna megismerni, mintsem
a személyiségem.
Azonban ez az eset-főleg ilyen oldalakon- még mindig
gyakoribb, ezért megszokottabb annál hogy a srác köszönés helyett megadja a
telefonszámát. Kért, hogy hívjam fel és mikor mondtam neki, hogy ez nem fog
menni, abszolút nem értette a miértjét. Ez egy kicsit azért furcsa nekem. Szerencsére,
mikor már végképp meguntam a magyarázkodást, és közöltem vele, hogy ez nem így
működik, akkor elköszöntünk, és tovább nem raboltuk egymás idejét. A kevésbé
elragadó és meggyőző pasik között akadt azonban egy annál inkább vonzó srác. A
továbbiakban Gézának fogom hívni. Tehát Gézával az első pillanattól kezdve egy
hullámhosszon voltunk, örültem, hogy sikerült végre valakivel normálisan
beszélgetni. Hamarosan már az msn partnerlistámon szerepelt. Itt már láttam
róla képet is, illetve ő is látott más képet rólam, sőt, mivel kölcsönösen
szimpatikusak voltunk egymásnak, bejelölt az egyik közösségi oldalon. A
beszélgetések során egyre inkább motoszkált bennem, hogy végre elértem a célom,
és a kis hang is azt búgta a fülembe: Ő lesz, Ő lesz, Ő lesz.
Így hát két-három átmsnezett este után elérkezettnek láttuk
az időt, hogy személyesen is megismerkedjünk. Másnap már a megbeszélt helyen,
és időpontban vártam rá. Késett, a lábam pedig már közel járt a teljes
fagyáshoz. Aztán úgy 15 perc várás után látótávolságba került. Ki hitte volna,
hát ez a srác tényleg helyes volt. Persze az már a képekből kiderült, hogy nem
egy „bottal sem piszkálnám meg” kategóriással van dolgom, ahogy az egyik
barátnőm szokta mondani, hanem egy igazán impozáns egyeddel. Mindene a helyén
volt, a megfelelő méretekben, de még mennyire – na nem kell itt semmi olyasmire
gondolni…
Tehát a puszi-puszi után, a hideg ellenére sétálni
indultunk, beszélhettünk, ismerkedtünk. Elmesélte, hogy épp az új munkahelyén
tanul be, érdeklődött az én foglalkozásom iránt. Meglepően kommunikatívnak és
értelmesnek tűnt, nem csoda, hogy azt hittem álmodom. Aztán a következő fél
órában már kevésbé volt olyan idilli a helyzet. Már nem csak a lábam, hanem
mindenem fázott, idegesített, hogy folyamatosan ő beszélt, sőt, ha szóhoz
jutottam, azt is mindig überelni akarta valamivel. Őt kellett mindig jobban
sajnálni, és persze ő mindenhez jobban ért mint én. Lehet, hogy nem lennék
ilyen borúlátó, ha a másfél órás randinkat nem a városban, céltalanul bolyongva
töltöttük volna, de ő az utalásaim ellenére sem érezte úgy, hogy be kellene
ülni valahova.
A másfél óra mászkálás után összefagyva szálltam fel a
buszra, és gondolkodtam el azon, hogy vajon velem van-e a gond?
Azért be kell vallanom, hogy a negatív tulajdonságai
mellett, sokkal inkább tartom jó partinak az eddig megismert srácoknál.
Udvarias, intelligens, rendkívül kommunikatív és iszonyatosan jól néz ki, de
nekem ennyi nem elég.
Tina